Szeretem a női létet. Szeretek ki állni mellette és hangot emelni rá.

Rengetegszer tapasztalom, hogy generációkon átívelő, nagyanyáink és a kor, valamint a kultúra belénk ivódott eszméi, hogyan hatnak mai napig vissza ránk.

A körülöttem élő nők és a bennem élő nő, megfigyelése szinte automatikus nálam. Figyelni másokat többféle szempontból. Hallgatni és látni, hol és miben mutatkozik meg ez a generációs „teher”.

Időbe visszautazva kicsit, ma már csak a filmekből látjuk azt a kort, amikor ha Nőnek születtél nem voltak jogaid. 

Mikor férfiak rendelkeztek az életed felett, mikor az apa konkrétan eladta a lányát egy férfinak, mindegy, hogy milyen érzései, ellen érzései voltak a Nőnek.

Mennyire elfogadott volt, hogy más rendelkezik az élete felett. Ha az apa vagy az idősebb fiú testvér, az elsőszülött, kicsit is érzelmesebb volt, talán olyat választottak, akihez méltó lehet a Hölgy.

Talán figyelembe vették a Hölgy óhaját is.

Itt a Nők tisztában voltak vele, hogy bármi mást is akarnának az életbe, nekik ez a dolguk. Férjhez menni olyanhoz, aki méltó a családhoz, és fiút szülni.

Amikor ilyen filmeket nézek, még a férjem is megjegyezi, Te forradalmár lennél ebben az időben.

Sérti a feminin részem és fel vagyok háborodva a többi Nő nevében is. Bántja a bennem élő Nőt, annak a kornak a primitívsége.

De ott van az a bizonyos másik oldal, amiről szintén beszélni kell.

A belenyugvás, beletörődés, a félelem a változástól.

Ez a generációs teher. 

Hogy sok nőben, nem az erő nem volt meg, nem az elképzelés nem volt meg, hanem a szokás, hogy ez így természetes, mert előttük is így csinálták, így éltek.

Mai napig látom ezt, ahogyan szétnézek. Senkinek nem kell messze menni, hogy lásson még ilyen példákat. Nőket, akik cipelnek valamit és nem érzik az erőt, hogy máshogy is lehet.

Egy erős Nő mellett nőttem fel. Anyu mindig azt mondta nekem, kicsim bármire képes vagy, azzal, aki vagy. Gyerekkorom óta bennem van, hogy megtudom oldani Nőként egyedül is. Volt, amikor ez súlyos átbillenéssel is járt és hosszú volt az út megtanulni, hogy megtudom csinálni egyedül is, de nem kell!

Ilyen típusú nőként még jobban fájt látni, hogy mások, más nők nem úgy látják a világot, mint én. Néha sértette egy részem is, hogy hogyan lehetséges így élni. 

Másoktól várni mindent, hogy nem tudok felelősséget vállalni az életemért és azt várom, hogy egy férfi vagy valaki más oldja meg a problémáimat.

Nem ítélkezem, el tudom fogadni, hogy mindenki más és máshogy éli meg a dolgokat.

De nagy volt bennem, mindig is a vágy, hogy segítsek, támogassak Nőket, hogy erőre találjanak, hogy az értékeiket felismerjék, éljenek velük és tudjanak önálló, boldog, felelősségteljes életet élni.

Persze vannak ebből kifolyólag gyönyörű részei is, abból a korból hozott mintáknak. 

A férfi a védelmező, az erős, a támasz. 

De ez akkor igazán a legszebb, ha nem elakarja venni a Nő erejét, hanem hozzáadni akar.

A legszebb minta, amit vihetünk és tovább adhatunk az, amikor a Férfi és Nő egyensúlyban, harmóniában működik és él együtt. Amikor mindkettőnek meg van a sajátos ereje, ami nem hatalmi harcokban, hanem egymás erősítésében, kiegészítéseként jelenik meg.

Együtt erősebbek vagyunk. De kell hozzá, elfogadás, megértés, tisztánlátás, ítéletmentesség és mindkét fél saját belső gyermekének a meggyógyítása. Önismeret és szeretet.

Mindig arra törekedtem és fogok is, hogy az életem minden részében megmutatkozzanak, azok az értékek, értékrend és gondolkodásmód, amit képviselek, amiben hiszek. 

Ami utat mutat.

Mert az önállóan is gondolkodni, megoldani és élni tudó Női részem, mellé egy olyan férfi érkezett, aki a lelkemet látja és egyensúlyba hozza bennem a Női és Férfi energiákat.

Szelídít és folyamatosan rámutat az Együtt erejére. Harmóniát hoz, ami nem veszi el a másik erejét, sőt a támogatás, törődés és figyelem miatt, az lehetek aki vagyok!

Célom, hogy az írásaimmal, a felvállalásommal, a coachinggal tudjak kisérni és támogatni Nőket, megtalálni a biztonságot önmagukban, hitet kapni és megélni az igazi Nőt.

Emellett elengedni és lerakni a mostani és a generációs terheket.

Tudom milyen mikor ez a teher, a maszkulin társadalom, (ami mai napig megmaradt), átbillen bennünk és uralkodni kezd fellettünk.

Mikor az erős nő a saját élete férfija lesz.

Mikor megkeményít az, hogy nem a saját női lágy, kreatív és érzelmes energiáddal élsz.

A mai Nő, aki megtanul egyedül élni, független, erős és nem tartja szinten a saját energiáját, az a maszkulin társadalom rabja lesz és folytonos küzdés lesz neki, hogy talpon maradjon. 

Megkeményedik és veszít a fényéből.

Imádom az erős nőket, akik példaértékű életet élnek, egyedül is képesek bármire, de legfőképpen, azokat csodálom, akik harmóniában a saját erejükkel, Csoda nőként élnek.

Ha végig nézed, honnan indultunk és hova jutottunk mi Nők az évek alatt, észreveheted, hogy a kulcs a folyamatos fejlődésben van magunkon. 

Mert régebben alárendelve voltunk a férfiaknak, ma pedig sokszor felülkerekedve föléjük, élünk.

Egyiksem az, amit mi akarunk. 

A nemek harca pont, hogy meggyengíti az energiánkat.

Ha mi a saját Női energiánkra fókuszálunk és arra törekszünk, hogy a saját életünkben megtestesítsük a CsodaNőt és hagyjuk, hogy a férfi Igazi Férfi lehessen mellettünk, akkor létre jön az energia harmónia.

Az, amit mindig is akartunk. Az együtt-et. 

Ahol két különböző nem, nem harcol, hanem alkot. Ahol felemel és ragyog.

Ebben hiszek, erre az útra terelt az élet és az életem példáján keresztül írok és mutatom be a világot.

Ezért foglalkozom és foglalkoztat a Nőkkel való Coaching, hogy a Nőknek segítsek megélni önmaguk egy jobb verzióját, hogy elvezessem őket az önszeretet, a fejlődés, a vonzerő, a magabiztosság, harmónia és saját erejük megéléséhez.

Mert hiszek abban, hogy Nőként maga vagy a csoda és arra születtél, hogy alkoss valamit, ami igazán te vagy. Hogy ragyogj és teletöltsd a világot a szereteteddel, a lényeddel, az energiáddal.

Ezért született meg bennem a Női JÓL-LÉT Coaching, ahol várlak, hogy segíthessek megtalálni magadban a CsodaNőt.

Ölellek,

Andi

@volnerandicoach