Hogyan jut el egy Nő a mai világban addig, hogy azt mondja kiégett?

Az egyik jelenség, ami szerintem ilyen messze vihet egy Nőt, az a Superwomen jelenség. Képesek vagyunk hatalmas elvárásokat tenni magunkra. Mindenhol 100%-ban akarunk teljesíteni és próbáljuk a maszkulin társadalom által elvárt teljesítményt még fokozni. 

Cipeljük a generációs terheket, anyáink és nagyanyáinktól. Meg akarjuk mutatni a világnak, hogy mi jobban tudjuk. Irányítani akarunk mindent. Azt hisszük, ha nem mi csináljuk, akkor nem olyan jó.

Nem engedünk olyan szintű pihenést magunknak, amire igazán vágynánk. Harcolunk és küzdünk, hogy még többet és többet tudjunk megmutatni, hogy bármire is képesek vagyunk, mindig.

A maszkulin társadalomból indul, de mi is ugyanilyen hibásak vagyunk. Dns-ünkbe van kódolva, hogy mindenkit is magunk elé helyezzünk. Az energiánk át tud billeni a férfi oldalra, ahol hosszútávon nem maradhatunk életben. Megsínyli a Nőiségünk azt, hogy nem a saját alkotó energiánkba élünk.

Ez több oldalról is kritikus lehet. Egyedülállóként a túlzott jang energia taszító, mintsem vonzóvá tesz minket. Egy férfi vagy elnyomott lesz egy ilyen kapcsolatba, vagy mivel nem érzi férfinak magát bele sem megy.  A másik vége, Nőként vagy nem érzed Nőnek magad benne, vagy azt fogod mondani, hogy ezzel nem tudsz mit kezdeni, hogy tökösebb vagy, mint egy férfi.

Imádom ,hogy független, erős, magabiztos nők vagyunk, akik mindig minden helyzetben tudják mit akarnak. Ez kell is nekünk, imádom, hogy így élhetünk. Csak a lelkünk mélyén nem erre vágyunk teljesen.

A lelkünk dorombol egy férfias férfiért, ahol a Női minőségünk, Nő tud lenni. Ahol megélhetjük, a "gyengébbik nem" adta érzékiségünket.

Ezeken túl pedig ott lebeg felettünk a manapság igen felkapott, Harmónia szócska. Én is erre törekszem, mindenki. Ha nincsen mögötte önismeret, eléggé frusztráló lehet. Egy újabb felettünk lebegő, elvárás felhőként kering, ami szintén rányomja a Szuperwomen énünkre, hogy ne tudjuk elengedni és feleljünk meg, mint Nő, anya, vállalkozó, munkavállaló, háztartás vezető, "fitness guru", spiritualista, barátnő/feleség, barát és minden szerepünk egyszerre.

Saját példámon felismerve, hiába vagyok az önmagunkról tanulás elhivatottja, nem vagyunk kimeríthetetlenek. 

Amit tanított nekem a kiégés és másoknak is felismerés lehet, hogy NEM KELL mindent tökéletesen csinálni. Engedjük meg magunknak, ha éppen nem tudunk mindenhol 100%on helytállni. Fogadjuk el, hogy hiába vagyunk Nők, mi is elfáradunk, és ami a LEGFONTOSABB, megtehetjük és meg is kell tennünk, hogy magunkat választjuk. Csak akkor működik minden az életünkben, ha van miből működtetni azt.

A kulcs számomra a Megengedés volt, a Lassulás és Energia váltás. Engedtem lassulni, Engedtem a segítséget. Elengedtem a hatalmas elvárásaim magam felé, amiket 30 évig magamra akasztottam. Elfogadóbb lettem önmagammal. 

A jelenlegi életem nem tudott volna megérkezni, ha nincs a Kiégésem, a változás, amit hozott magamban. Sokat köszönhetek neki.

Mindig figyelj magadra, a lelked óhajára, hogy hova akar vinni, mit akar mutatni és mi az, amit tanítani akar.

A csend a természetbe a legnagyobb és legjobb barátod lehet. Nekem az, mai napig, évek óta. Ott tudok kapcsolódni a lelkemmel, ott találok válaszokat magamban. Ha nyitott vagy neked is megmutatja, azt amit keresel.

A harmóniának is ez a kulcsa, a megengedés, önmagunkra figyelés, csend és az elengedése dolgoknak. 

A kiégés ellenszere pedig a harmonikusan alakított élet. Ahol megengedő, elfogadó vagyok önmagammal is.

Szóval hogyan lehet belefáradni Nőként manapság?

Hát így. Túl sokat vállalunk és várunk magunktól.

Az energiánkat össze akarjuk hasonlítani a férfi energiával. Pedig a kettő kiegészítője, felemelője egymásnak.

Tehát ne felejtsd el.

Nem

vagyunk

egyedül.

Csodára vagyunk képesek a Női, Istennői minőségünkkel.

Ölellek,

Andi

@volnerandicoach