Az első bejegyzésemben az írtam, hogy az elmúlt évtizedekben “női betegség” lett a kiégés.

Saját magam példájából, el tudom mondani, hogy nőként egy maszkulin értékek vezérelte társadalomban, mit is jelent nőnek lenni.

Hogyan vezet a jang, férfi energiával való mindennapi élés, egy kiégett élet szakaszhoz.

A mai világ Nőjének ezernyi dologban kell helytállnia.
Nőként, anyaként, barátnő/ élettárs/ feleségként, munkában, háztartásban, párkapcsolatban, családi szerepekben, én időben, egészséges életmódban, hobbiban, munkahelyen, saját vállalkozásban is.

Ezekből a legtöbb helyen nincsen kifogás. Csinálni kell. Mindennap.

Ebből kifolyólag egyáltalán nem lep meg, hogy ennyi kötelesség között lavírozva, egyszer csak kiégünk nőként.

Képesek vagyunk, azt hinni, hogy mindent egyedül kell csinálnunk, hogy  jó legyen, hogy meg legyen, hogy olyan legyen, amilyet elképzeltünk.

Nálam is attól alakult ki, hogy azt hittem kimeríthetetlen vagyok, hogy tudom meddig mehetek el, hogy tudom, hogy kibírom és mindent is képes voltam magamra vállalni. Bennünk van a vágy, ha nem csináljuk, akkor egy helyben toporgunk, nem halad az életünk.

Belénk súlykolja a világ, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha helyt állunk minden erőnkkel egy maszkulin társadalomba. Ha felülmúlunk mindenkit, ha folyamatosan bizonyítunk.

Ha versenyzünk másokkal és magunkkal is. Ha folyamatosan az teszi ki a napjainkat, hogy legyőzzük saját magunkat és még többet vállaljunk.

Sokáig észre sem vesszük, mibe keveredünk bele Nőként.  Lehet ezt csinálni, meg is tudjuk csinálni, de egy idő után nem erre fogunk vágyni. Nem fog összeférni a Nőiességünkkel.

Át tudunk esni a ló túl oldalára, mikor maszkulinabbak leszünk, mint egyes férfiak és olyan energiát közvetítünk, ami ijesztő lehet számukra. Amit egy idő után nem fogunk érteni, és amiből olyan nehezen lehet kimászni.

Amikor a lassulással találtam szembe magam az életem minden területén, akkoriban annyira dúlt bennem a Jang férfi energia, hogy 1,5 év volt, mire igazán le tudtam rakni ezt. Piszkosul nehéz. Ez lett a kiégésem.

Szóval csak gondoljunk bele, milyen energiát közvetítünk ilyenkor? Amikor túl nyomjuk ezt?

Nők vagyunk, tudjuk, hogy erősek vagyunk és képesek vagyunk megoldani a problémáinkat, és igenis képesek vagyunk sok mindenre. De megosztani valakivel/valakikkel, segítséget kérni és együtt gondolkodni, nem pedig egyedül a világot is magunkra venni, ez az amire igazán vágyunk, nem ?

A mai társadalom hibája, hogy a maszkulin energia van elismerve és, hogy nőként a mi sikerünk elismerése is ebben a közegben történik. Ezért nem hibáztatok egy nőt sem, ha eluralkodik rajta a férfi energia.

De a női siker, a női minőség valami egészen más. Valami olyan folyamatos alkotása az életnek, ami nem mérhető és hasonlítható össze a férfi minőséggel.

Ezért igenis foglalkozni kell a női energiával, magunkkal, azzal hogy előhozzuk magunkból a csoda nőt. Mert csodára vagyunk képesek, ha az energiánk a helyén van.

A női energia, a jin, egyfajta kiegészítése a férfi, jang energiának. A lágyabb, de sokszor igazán erős energia ez. Teremtő energia. Mindent elérhetünk, mindent megkaphatunk, ha a saját energiánkkal teremtünk.

Ahhoz, hogy Nőként ne vállaljuk túl magunkat, ne kerüljünk egy kiégés szélére, tudnunk kell fontossági sorrendet felállítani. Megengedni magunknak a pihenést, azt, hogy nekünk sem megy sokszor minden egyszerre. Ne támasszunk irreális elvárásokat magunkkal szemben. Hagyjunk időt töltekezni, figyeljünk magunkra. Gyakoroljuk a hálát, iktassunk be légzés technikákat az életünkbe. Szeressük magunkat, úgy igazán.

És ami a legfontosabb, szeresd, hogy teremtő Nő vagy, akinek nem kell férfiakkal küzdeni, akkor sem, ha világ erre felé megy, mert sokkal nagyobbat és önazonosat tudsz alkotni, ha a saját magad energiája után mész.

Ha segítségre lenne szükséged, ne féld meglépni ezt.

Abba a korba léptünk, ahol a legnagyobb ereje az egymást támogató Nőknek van.

Én itt vagyok neked.

Ölellek,

Andi